Egy gyermekes szülő egyedül maradhat:
A közös mindebben: egy ember viseli a felelősséget ott, ahol egykor vagy ideálisan ketten álltak volna. És ez nemcsak fizikai, hanem lelki, társadalmi és érzelmi terhet is jelent.
Egy egyszülőnek nemcsak a gyermeknevelés gondjaival kell megküzdenie, hanem gyakran ő az egyedüli kenyérkereső és háztartásvezető is. Reggeli készítés, iskolába rohanás, munka, hazaérkezés, házi feladat, vacsora, fürdés. Mindez, miközben a munkahelyi elvárások is teljes figyelmet követelnek. Eközben hol van az énidő, a lelki feltöltődés vagy a felnőtt kikapcsolódás? Az időbeosztás egyedüli szülőként hihetetlenül bonyolult, mert egy nap, még mindig csak 24 órából áll. A reggelek gyakran stresszesek, a délutánok kimerítőek, az esték pedig magányosak.
A pénzügyek szintén komoly kihívást jelentenek. Egy fizetésből fedezni a lakhatást, a megélhetést és a gyerek(ek) minden szükségletét gyakran lehetetlen küldetésnek tűnik. Ráadásul nincs kivel megosztani a napi döntéshozatalt, a felelősséget, mindent egyedül kell vállalni.
Ebből kiindulva, a legnagyobb súlyt sokszor nem is a feladatok adják, hanem az a tudat, hogy minden rajtad múlik. A magány esténként csendben telepszik a kanapéra, amikor a nap végén minden egyes kérdés: bölcsi vagy ovi? gyógyszer vagy várjunk még? – rájuk hárul.
Sok egyszülő küzd bűntudattal: vajon elég jó vagyok? A gyerekem hiányt szenved? Megfelelek a társadalmi elvárásoknak? A megfelelési kényszer és az elvárások minden irányból - rokonok, ismerősök, óvónők, saját lelkiismeret - gyakran a kimerülésig hajszolja az szülőt. Ezek a szülők gyakran csendben küzdenek. Kifelé próbálnak erősek, rendezettek lenni, de belül rengeteg érzelem dolgozik bennük. Nincs kivel megosztani az élményeket, döntéseket, félelmeket.
A mentális túlterheltséghez társulhat szorongás, kiégés, sőt depresszió is, miközben segítséget kérni gyakran még mindig tabu.
A társadalmi ítéletek gyakran láthatatlan, mégis mély sebeket okoznak:
Ezek a mondatok nem segítenek, sőt, elbizonytalanítanak, szégyent keltenek, és tovább nehezítik az amúgy is megterhelő hétköznapokat.
A valóság az, hogy egyszülőként is lehet szerető, stabil, boldog családot teremteni, és sokan nap mint nap ezt teszik, csendben, kitartóan.
A gyermekek érzelmi világa érzékeny és összetett. Egy egyszülős családban élő gyermek átélhet többféle érzelmet, akár egyszerre. Jelen van a stabilitás, ha a szülő szerető és következetes. A hiányérzet, főként ünnepekkor vagy iskolai eseményeken. Kérdések, amikre nem mindig egyszerű válaszolni. Lojalitáskonfliktust, ha kapcsolatban marad a másik szülővel, és próbál megfelelni mindkettőnek. A kulcs: nyílt kommunikáció, érzelmi biztonság és elfogadás.
Egy gyermek nem attól lesz boldog, hogy két szülője van, hanem attól, hogy biztonságban érzi magát, és szeretve van.
Sokszor egy kedves szomszéd többet ér, mint egy idealizált családkép. Egy nagymama, aki átjön uzsonnát csomagolni, vagy meglep egy finom vacsorával. Egy ovis tanító néni, aki észreveszi, ha a gyerek szomorú. Egy barát, aki időnként rákérdez: „Hogy vagy igazából?” – ezek az apróságok éltető erőt adhatnak.
Pozitív megerősítésre és praktikus segítségre egyaránt szükség van. Ha egyszülőként élsz: tudd, hogy nem vagy egyedül. Ha ismersz valakit, aki így nevel gyereket: legyél az a váll, amire olykor támaszkodhat.
Ha te vagy az, aki egyedül nevel valakit: tisztelünk és elismerünk. Nem vagy kevesebb, épp ellenkezőleg! Sokszor több vagy, mint amit a világ lát. És nem vagy egyedül.
Ha pedig nem te vagy, de ismersz valakit: légy az, aki meglátja és elismeri a láthatatlan munkát, és aki segít, ha csak egy apró dologgal is.
Mert együtt erősebbek vagyunk.
Az anyává válás pillanata nem csupán egy új élet születése. Valami mélyebb is történik
ilyenkor – egyfajta belső újjászületés, amely nemcsak a testet, hanem a lelket, az
önmagunkról alkotott képet is gyökeresen megváltoztatja. Egy ismeretlen világ tárul fel
előttünk: az anyaság világa.
A szülés utáni napokban, hetekben, akár hónapokban, rengeteg nő érzi úgy, mintha nem is a saját testében lenne. Furcsa, feszül, fáj, máshogy működik, mint eddig. A tükörből egy fáradt nő néz vissza, akit nehéz azonosítani önmagaddal. Megváltoztál kívül is, belül is – és ez a változás lehet, hogy eleinte ijesztő.
